Amikor az agy már halott a szervek életeket menthetnek. Hogyan?

Áldás

A betegség, ami miatt a májátültetésre szükségem volt, hirtelen és fájdalmas veszteségeket okozva változtatta meg az életemet és természetesen a családomét is.

Átlagos módon éltem. Főiskola után dolgozni kezdtem, férjhez mentem és vártuk a gyermekáldást. Az első terhességem 24 hetesen vesztettem el, ezután még két 8-10 hetes spontán vetélésem volt. Egy jó nevű nőgyógyász hormonkezelés javasolt, és újra várandós lettem, de az első hónapoktól májtáji szúró panaszaim voltak, amit csak pár hónap múlva ellenőriztek, de akkor már nagy baj volt. A máj kivezető vénáit trombózis zárta el, és így bármikor leállhatott a működése. A terhességet (ami hármas-iker volt a hormonkezelésnek köszönhetően) 14 hetesen megszakították, hogy esélyem legyen az életben maradásra. Azután egyre nehezebb volt. Jelentkeztek a máj rossz működése miatti egyéb tünetek is: hasi vizesedés, étvágytalanság, kedélyhullámzások, lefogyás csont-bőrre, stb. 1997 januártól áprilisig voltam kórházban, ezalatt megtörténtek a transzplantációhoz szükséges vizsgálatok, és következett a várakozás időszaka, vajon találnak-e még időben számomra alkalmas donort.

Szerencsém volt, szeptember 21-én volt az első riadóm és a sikeres műtét után hamar lábadozni kezdtem. Sajnos ezt a folyamatot gyakran megszakította pár hetes kórházban tartózkodás, főleg epevezeték gyulladás, eldugulás, tágítás, kitisztítás - végül 3 év után egy "kisebb" műtéttel segítettek ezen a problémámon, azóta sincs vele gondom.

Fizikai és lelki állapotom javulásával sportolni kezdtem a szervátültetettek csapatában. Megtanultam úszni, teniszezni, részt vehettem versenyeken, sőt a Transzplantáltak Világ és Európa Játékain helyezéseket értem el. Sok új barátot kaptam a sorstársaim közül.

A legszebb ajándék a betegségem óta a kisfiam, aki 2004. szeptemberében született egészségesen, hét évvel a májátültetésem után.

Bucsainé Kunfalvi Emese