Amikor az agy már halott a szervek életeket menthetnek. Hogyan?

Kinek van szüksége új szervre?

Akinek valamelyik létfontosságú szerve (vese, máj, szív, tüdő, hasnyálmirigy) nem képes többé ellátni feladatát. A szervátültetés számos betegség végállapotában nyújt reális kezelési lehetőséget.

A vese-transzplantáció egyik fő javallata az ún. policisztás vese, amely örökletes betegség. Lényege, hogy folyadéktartalmú tömlők (ciszták) foglalják el a vese működő állományának helyét.

Májátültetés történik számos örökletes epeúti és anyagcsere-betegségben. Az alkoholos eredetű májzsugorban (cirrózisban) szenvedő betegek májátültetése már etikai kérdést jelent. A páciensnek meghatározott ideig igazoltan absztinesnek kell lennie ahhoz, hogy hihető legyen: leszokott az alkoholról és nem fogja "tönkretenni az új máját". Áttét nélküli májdaganatban viszont elvégezhető a beavatkozás. Vese és máj egyidejűleg is átültethető.

A hasnyálmirigy transzplantációja megoldást jelent súlyos szemészeti és veseszövődményekkel társuló, inzulinkezelésben részesülő cukorbetegek számára. Ezt ma még csak a veseátültetéssel együttesen végzik

A szív-transzplantáció fő javallata az ismeretlen eredetű szívizombetegség.

A tüdő kötőszövetes átépülése esetén tüdőátültetés végezhető. Ha a tartósan fennálló tüdőbetegség a szívet is megterheli, szív és tüdő egyidejű átültetésére lehet szükség.

Végeznek halottból származó vékonybél- és szaruhártya-átültetéseket , ill. kutatások folynak a gége-transzplantáció terén is.